A toxikus felhalmozódások okai

A méreganyagok forrása általában kétféle: külső (nehézfémek, peszticidek, xenoösztrogének, kémiai anyagok, stb.) vagy a katabolizmus eredményeként létrejött toxinok (a hiányos emésztésből származó toxikus anyagok vagy a stressz és mozgásszegény életmód okozta méreganyag termelődések, stb.)

1. a helytelen táplálkozás a legfontosabb zavaró tényező hosszú távon. A legfontosabb étrendi tényezők, amelyek hosszú távú méreganyag felhalmozódásához vezetnek:
   • nagy mennyiségű fogyasztása a túlfinomított élelmiszereknek (fehér liszt, finomított cukor, stb.)
   • növényi rost és élő anyag hiányos diéta (többnyire fast food szerű étkezés)
   • túl sok állati fehérje (különösen hús és zsír)
   • kémiailag szennyezett táplálékok (kémiai adalékanyagokban gazdag ételek)
   • olyan ételek fogyasztása, amelyek kémiai növényvédő szerekkel és műtrágyákkal érintkeztek
   • állati termékek fogyasztása, amelyek antibiotikumokat vagy hormonokat tartalmaznak
   • túl sok cukor, édességek általában - amelyek vércukorszint zavart okoznak és ugyanakkor növelik a szervezet savasságát
   • nem elegendő víz és minőségi folyadék fogyasztása. A vízhiány lehetetlenné teszi a biológiai drenázst
2. környezetszennyezés: levegő, víz, talaj és élelmiszerek. Még ha megfelelő és kiegyensúlyozott is az étrendünk, bizonyos mennyiségű káros anyag felhalmozódik a szervezetben, a légszennyezés, a növényvédő szerek, a gyomirtó szerek, vegyi vagy hormonális növekedést kiváltó szerek használatának következtében. Ha a táplálkozást illetően van választásunk változtatni, akkor sokkal nehezebb elkerülni a környezetszennyezés okozta hatásokat, ezért a méregtelenítés elengedhetetlenné válik.
3. a krónikus stressz, káros változásokat generál a szervezetben. Amikor a test szenved a stressztől és a feszültségtől, nagyobb mennyiségű tápanyagra van szüksége ahhoz, hogy megbirkózzék a megnövekedett igényekkel, de paradox módon, az emésztési képesség ilyenkor csökken és ezáltal az általános állapot tovább romlik. A szervezet így nem kapja meg amire szüksége van, majd pedig létrejön egy ördögi kör, amely egyrészt vitamin- és ásványi anyag hiányhoz vezet, másrészt pedig zavart, hiányos emésztéshez, amely méreganyagok termelődéséhez vezethet.
4. szedentarizmus - a klimatikus és környezeti tényezőkkel való kapcsolat hiánya, amelyek fontos szerepet játszanak a regenerációban és edződésben, így csökken a fizikai terhelhetőség és ezáltal a cselekvési hatékonyság. Egyre több tudományos vizsgálat azt mutatja, hogy a gyaloglás véd bizonyos súlyos krónikus betegségektől: diszmetabolikus szindróma, reuma, neoplasia, stb.
5. az elektromágneses tereknek való expozíció bizonyult a krónikus fáradtság okának és a szabadgyökök forrásának.
6. a béltranzit zavarai, melyek közül a legfontosabb a székrekedés. Az emésztőrendszert és a beleket kiváló állapotban kell tartani. Sok orvos szerint a szervezet mérgezése szinte mindig akkor kezdődik, amikor az emésztés és az asszimiláció nem zajlik zökkenésmentesen. Dr. Jensen mondta "a halál a vastagbélben kezdődik". 1983 és1987 között az Egyesült Államokban végzett tanulmányok szerint, évente 4.4 millió ember szenved súlyos székrekedésben. Ezeken a súlyos eseteken kívül, amikor a széklet több mint hét naponta történik, sokan nem veszik észre, hogy székrekedésben szenvednek, azt gondolván, hogy 3-4 naponta egy széklet normális. A jelenlegi kutatások szerint az elfogyasztott tápláléknak át kellene haladnia a teljes emésztési folyamaton körülbelül 18 óra alatt (a beviteltől az ürítésig). A hagyományos áyurvédikus orvoslás is ugyanezt ajánlja: 1 vagy 2 széklet naponta. A bélsár stagnálása a szervezetben egy lassú önmérgező forrás a visszaszívódás miatt.
7. a nyálkás lepedék
   A bélben lerakódott méreganyagoknak nem csak egyensúlyhiány az eredménye a szervezetben, hanem ezek a toxinok ezen zavarok súlyosbodásának okozói is. A "nyálkás lepedék" megnevezést Dr. Richard Anderson javasolta a bél kupa alakú sejtjei által szekretált összetett glikoproteinek meghatározására, amelyek létrehoznak egy viszkózus és csúszós váladékot és egy réteget alkotnak (vagy rétegeket), amely a sejtek hámját fedi. A mikrohám felületén rendszerint van egy nagyon fontos anyag, amit glikokalixnek hívnak. Ez egy szénhidrátokban, fehérjében, lipidekben és bizonyos glikoproteinekben gazdag anyag és negatív töltése van, ami a sejtek többségének felszíni negatív töltést kölcsönöz és elutasít más negatív töltésű anyagokat. Rendszerint a tápanyag emésztése a szájban kezdődik, ahol a nyál lúgos kémhatású vagy enyhén savas (pH 7,0-8,0). A gyomorban a környezet savas (a gyomorsav pH - ja mintegy 1,5 -ös értékű). A gyomorpép áthalad a gyomron és átmegy a nyombélbe, ahol a hasnyál (pH 8.3) és az epenedvek lúgosságának hatására (pH 8,6) lúgossá válik. Az egészséges személyeknél a nyiroknedv a bélben lúgos kémhatású. Nem megfelelő táplálkozási feltételek és helytelen életmód mellett a bél környezete savassá válik, megváltoztatva a helyi nyálka minőségét. A nyálkát a szervezet rendszerint a nyálkahártya védelmére termeli. Savas pH környezetű bél esetében egy tapadó, viszkózus váladék szekretálódik (különböző a glikokalix minőségétől), amely erősen kötődik a bélfalhoz. Zavart béltranzit esetében, ehhez a nyálkához tapadnak olyan káros anyagok, mint a toxikus nehézfémek, megemésztetlen ételmaradékok, a vegyi anyagok, növényvédő szerek, xenoösztrogének. Ezen túlmenően, a nyák, ami a nyálkás lepedéket képezi ideális környezet bélbaktériumok és paraziták fejlődésére, mert számukra ez megfelelő talaj. A nyálkás lepedék időben fokozatosan képződik, gyakran igen rezisztens és nehezen eltávolítható még rendszeres beöntések mellett is.